Számtalan fogyókúrás könyvet lapozgattam már életem során. Ilyenkor - bevallom - nem csak szakmai szempontokat mérlegeltem. Legalább annyira érdekelt a karcsúság felé vezető örök recept.

Sajnos én sem tartozom azon boldog kevesek közé, akik csak úgy, bármit, bármennyit és bármikor ehetnek súlyos dekagrammokban, sőt kilókban mérhető következmények nélkül. Marad hát az örökös harc. Harc a csábító ízek és a kilók ellen... És ha igent mondok a kulináris élvezetek csábítására, máris jön a lelkiismeret-furdalás. Lehet, hogy csakis a szigorú diéta hozhat eredményt?

Minden tavasszal nőtársaim többségével egyetemben körülvettem magam a táplálkozástudomány legfrissebb kutatási eredményeit összefoglaló könyvekkel, barátnőktől szerzett bomba biztos, fénymásolt fogyókúrás receptekkel, valamint „tuti-biztos”, gyors eredménnyel kecsegtető, 3-4 napos karcsúsító programokat ajánló magazinokkal. Nem maradt el sohasem a látványos siker. De aztán - valahogy - mindig visszamásztak azok az utálatos kilók. A szigorú, önsanyargató diéta ellenére évről évre folytatni kényszerülök ádáz küzdelmemet.

Amikor a kiadói tervünkben megláttam ezt a könyvet, újabb reménysugár csillant...

Nagy izgalommal álltunk neki a könyv magyarországi kiadásának előkészítéséhez, s a szerkesztés során kedvet kaptam a Lépésről lépésre módszer kipróbálására. Ami elsőre megfogott benne, az rögtön a címe volt. Nem aszketikus kegyetlenséggel vár el azonnali lemondást, hanem egy nyugodt, kiegyensúlyozott, lépésről lépésre kidolgozott programot, egy szemléletváltást kínál. A könyv írói igazán jól ismerik a fogyókúrázók legtitkosabb érzéseit, titkait, vágyait, hiszen ők is ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, így igazán hasznos tanácsokat kapunk arra, hogyan álljunk ellen az alattomos kísértéseknek.

Szeretem ezt a könyvet, mert nem tilt el az étkezés nyújtotta örömöktől, szeretem, mert okosan elnéző és megengedő, hiszen hányszor esünk kísértésbe egy-egy nyalánkság láttán. Szeretem, mert megtanít a mértékletességre, megtanít arra, hogy méricskélés nélkül is tudjam, mennyi az, ami még belefér... hogy én is beleférjek a ruhatáram kedvenc darabjaiba.

Dibás Gabriella
főszerkesztő

Szerettem volna néhány kilótól megszabadulni úgy, hogy ne kelljen sok időt fordítanom a fogyókúrára. Már akkor megjött a kedvem a Lépésről lépésre módszer elkezdéséhez, amikor először átlapoztam a könyvet. Lelkesedésem később sem hagyott alább, mivel a könyv elég időt hagy a szokások átalakítására, és akkor sincs semmi probléma, ha nem sikerül minden elsőre.

Különösen tetszett, hogy a nassolásról külön fejezet van. Ebben pedig nem szigorú megszorításokra hívja fel az olvasó figyelmét, hanem megtanít arra, hogyan lehet okosan, mértéket tartva csillapítani az étkezések közti éhséget.

A Lépésről lépésre módszer nem egy egyszerű fogyókúra: nem csupán a felesleges kilóktól szabadít meg, hanem az evéshez való hozzáállást változtatja meg. Ma már könnyen meg tudom különböztetni a valódi éhséget az unalom kiváltotta éhségtől. Jobban odafigyelek arra, hogy valóban csak annyit vegyek a tányéromra, amennyit meg tudok enni. Teljesen természetes, hogy azonnal abbahagyom az evést, amint teltséget érzek, és utána már nem csipegetek az asztalról. A legjobb pedig az, hogy nem kell kalóriákat számolgatni, koplalni, saját magunkat sanyargatni.

Mindenkinek ajánlom, aki nem csupán gyors segítséget remél a nyári fürdőruhaszezonra, hanem hosszabb távon szeretne változtatni eddigi életmódján.

Kádár Tímea
regionális promóciós vezető